Itt vagyok...

Itt vagyok:) Bár nemsoká kezdődik az egyetlen sororzat amit nézek..
Minden napunk totál zsúfolt ( ajj és még csak egy lányom sulis, mi lesz később :)
Múlthéten... már nem is emlékszem mi volt,volt benne lamináltozás ( Anyu nappaliját szépítették a srácok, cééép lett :) Suliban oviban Mikulásozás, Mimiék Jégcsarnokban voltak, Csepregi Éva énekelt Nekik..jó hét volt. Szombaton átmentünk Gödöllőre, kicsit díszítettünk az üzleten, majd Anyóséknál ebédeltünk. Onnan haza, nekiálltam kiflit sütni, vasalás, pakolászás, Zorkát átvittem Aynuhoz, ott aludt, és nála volt vasárnap.
Mi többiek mentünk síelni hajnalban. Hja, Robi még elment a barátainkkal az ovi-bálba:) Bár nem sokáig volt, 11re itthon is volt.
Szóval mentünk síelni, szomszéd barátunkkal, fiával. Hatan mentünk, de nem az én kocsimmal, abba pedig befértünk volna, de nincs téligumi az autómon... így Apa kocsijával mentünk most, Sanyiék külön. Lányokat nem kellett 2x ébreszteni, elég volt csak annyit mondanom: Ki akar síelni menni?? Már ugrottak is ki:)
Igaz, nincs nyitva minden pálya még Donovalyban, de nem ez a lényeg. Hanem hogy a gyerekek boldogak!!! És ezt nagyon becsülöm Robiban. Hogy a legelső helyen a lányok vannak. És ha tavaly már megmutattuk Vikinek hogy milyen síelni, most visszük, mert inkább erre költünk, mint hobby rc játékautóra. (Az más kérdés hogy épp áruljuk is a kiskocsit :) Ha arra kitudta adni akkor a pénzt, akkor itt nem szabad gondolkozni hogy menjünk e vagy sem. Azért nagy szerencsém van Vele, ezt tudom. De ne mondjátok el Neki ezt :)))) Szóval járhattam volna rosszabbul, elég sok ismerős van a környezetemben akiknél nem a gyerek a legfontosabb, a gyerekre soha nincs se idő, se semmi. És ez elszomorít..gyerekeket figyelve..

Szóval síelés. Mimikém valami fenomenális!!! Múlthéten egész délelőtt szenvedtünk, hogy megálljon egyáltalán 1 percig a lécen, folyamatosan eldőlt - viszont tökéletesen tud felállni:))) -
Csúszott akkor 4x önállóan. 2x kapaszkodva Apa síbotjába, 2x egyedül. Most megérkezdtünk, lecsúszott 2x a kispályán, megtanult tányérossal felmenni, majd átmentünk a nagypályára, 4 üléses felvonóval. És onnantól...mintha világ életében ott járt volna, hihetetlen egy csaj...párhuzamos léccel, ahogy kell.. Vikikém nagyon hóekézik, sajna ugye mi sem tudunk, és Ő csúszik ahogy jó neki, de legközelebb ráállunk rendesen. A síelést én is csak tavaly kezdtem, béna is vagyok, de tetszik és próbálkozok, jajj..estem is egy hatalmasat:))) Mocsok szomszéd mondta is, na jöjjön is a rattak, igazítsa vissza a pályát. ( Amugy jó fej ember, csak mocsok:))
A kabátom alatt a nyakamig túrta magát a hó, nem volt kellemes:)) De hát ezzel a súllyal, nem is csodálom hogy nehezen lassultam le:)))))
Szóval csajaim szuperek - majd lesz video is róla, csak még nem daraboltam fel, ugy meg nagyon hosszú - Zorka délután már hiányzott, annyira egyszerre jutott Robival eszünkbe:) Mármint egész nap eszembe volt, de ugyan arra együtt gondoltunk, csak Robi mondta ki előbb.