Semmering-Stuhleck

Péntek hajnalban útrakeltünk. Viki, Mimi, Robi, én.. a családból. Jött még 2 gyerek 4 felnőtt srác.
Nem is volt olyan nagyon hajnal, 5 helyett 6kor indultunk.
Fél 10-re értünk ki és mivel mi még csak donovalyban jártunk eddig, elvarázsolt Stuhleck. Nem csak engem. Össze sem lehet hasonlítani a két sípályát.

4 személyes beülös liftttel mentünk fel előszőr, nem kevés ideig -itthon olvastam hog 2,5 km-es ez a felvonójuk - fent -azt hittük akkor hogy fent vagyunk:)))- el is indultunk nagy slunggal lefelé, szomszéd kislány bátortalanul kezdett neki, bevártam, addig az enyémek jól otthagytak, majd utolértük a szomszédot is, majd Robinak mondtam hogy én is bemelegítek, menjen a csajainkkal lefelé nyugodtan. Aham... volt vagy 30 perc mire leértünk, újabb 30 perc, mire megtaláltuk egymást. Na akkor gyorsan el is vettem az egyik walkie-talkie-t, biztos ami biztos. Bár innentől tudtunk egymásról.
Vikikém nagyon kis profi lett:) Mimcsike előszőr elbátortalanodott, de azután belejött, majd a végére piszkosul elfáradt:))))
Azt hiszem én is sokat bátorodtam, egyszer estem csak:)
Az sem volt nagyon nagy. A pálya széles, bár sokkal meredekebb mint ahol eddig síeltünk, mégis könnyebbnek tűnt -nem volt az- és mertem próbálni pár lépést, kinőttem a hóekét:) végre...

Dél körül gondoltuk megnézzük hova visz a tetejéről a csákányos:) Na itt jöttünk rá, nagyon messze vagyunk a tetejétől...az a csákányos brutál volt úgy hogy kicsi gyerekek voltak a párjaink:)))) De amit fent láttunk..kárpótolt érte. Képek annyira nem adják vissza, főleg hogy a régi ki 1.3-as gépemet vittem magammal.

Innen elindultunk lefelé, hááát...elfáradtunk rendesen mire leértünk, hisz ez kb 50 perces mutatvány volt. Pedig kék pályán jöttünk le, de kemény meredek részek voltak benne, nem sokan jártak arra. Lányok hősiesen legyűrték, mit legyűrték, ők indultak meg mindíg előlre:)
Később megbeszéltük, valszeg ez sötétkék pálya lehetett:)) Mentünk még a középső pályán 2x, majd kávéztunk, lányok fánkoztak, teáztak a Hüttében, majd újra nekiveselkedtünk a tetejének a csákányossal. Ekkor összetalálkoztunk a csapat lemaradt 3 tagjával, együtt mentünk fel. Magam köré szedtem a 4 gyereket, majd a fiúkat elküldtem még magasabbra, nézzék meg azt is. Azt mondták, valami csodaszép volt fent, de az már piros, gyerekeket nem vittem volna fel.. mi szépen lecsúsztunk egy gyengébb részhez, ahol Mimivel leültünk a három nagyobb pedig csákányossal felmentek, lecsúsztak. Itt végig láttam Őket. De Mimcsike már nagyon elfáradt, nem tudott már csúszni. Akkor Apáék is előkerültek, utolsóként hagytuk el a pályát. átöltöztünk bepakoltunk.... jót kajáltunk a kocsiban. Előtte este másfél kg húsból fasírtot sütöttem...jól tettem.. örültek neki nagyon.
Velünk Lacika jött , többiek a másik autóban. Apa kis öreg kocsijával mentünk, de nem hazuttolja meg a nevét. Ez még mindíg autó, bár ezt eddig is tudtuk. Igaz Vikivellobbiztunk hogy az enyémmel menjünk, hisz jóval kényelmesebb, de elfértünk ebben is. Hazafelé Viki végig aludt (3.5 óra) Mimi kétszer 1 órát. Én Tatánál aludtam be, itthon ébredtem fel. De gyors fürdés és nem kellett minket ringatni. Zorka csütörtökön is sogornőmnél aludt, péntek este is ott maradt még.

húúú de hosszú lettem:)

Mimi nem is fáradt..áááhhh:) De itt még menni akart nagyon